2012. március 5., hétfő

Izé.. 6.fejezet~

Hirtelen alig kapta levegőt ,majd kinyíltak a szemeim és  az kellett tapasztalnom hogy csak álom volt az egész.
Damon pedig felettem vigyorgott mint a tejbe tök,nem tudom mi volt vele,de érdekese volt az ábrázata.
Körbe néztem ,de Dim sehol ...mintha hiányoltam volna ,de csak biztos az álom tette belém a hiány érzettet.
-Mi történt ?-kérdeztem ,megrázva a fejem majd ugrottam egyet mikor meghallottam a hangját.
-Túl sok volt a pezsgő...-mondta megvetve ,Dim aki az ajtón lépet be..rögtön hátra fordultam és szúrós szemekkel néztem ,Ő meg csak nyugodtan leült a fotelébe és végigmért. Megrázva a fejem felálltam.
-Így ki ne menj az utcára ,mert úgy nézel ki mint egy boszorkány sőt....-mondta ridegen,majd tovább mentem és felmentem a szobámba,de nem is értem hogy álmodhattam vele azt...de még az a jó hogy nem álmodtam tovább mert már a gondolattól undorodok. Szörnyű egy ember ,mindig csak azt érezteti velem hogy nem vagyok ide való,de majd én megmutatom neki. Aztán valaki bekopogott a szobámba ,én meg eldőltem az ágyamon. Inkább meg se néztem ki az most senkihez se volt kedvem ,főleg nem hozzá ....
-A legkönnyebb megsértődni Lena.-mondta Dim ,de ki más is lenne ,leült az ágyamra és éreztem magamon a tekintettét ami zavart. De aztán mintha kezével a hátamon is végigsimított volna ,amitől libabőrős lettem.
-Nem sértődtem meg .-keltem fel harciasan felé fordulva ,ő meg hirtelen lekapta rólam a kezét és meglepődve meredtem rá. Ugyanolyan komoly ábrázattal nézett rám ahogy ,eddig és ez nem is zavart ,de kicsit rosszul esett.
Pedig pont tőle nem kéne hogy ez rosszul essen....de mégis néha várom hogy mosolyogjon egyszer rám és ne azért nevesen ki mert valamit nem tudok. Nem tudom miért akarom hogy büszke legyen rám ,de ez zavart a legjobban . Egy ideg a szemeibe néztem aztán meg zavartan le és elkezdtem vakargatni a fejemet.
-Szóval magánál ez a flörtölés...-mondta miközben az állát simogatta ,és elnevette magát megint ahogy szokta.
-Mi, mi?-kérdeztem zavartan és meglepődve ,komolyan megörülök tőle.-Ki mondta hogy én magával flörtölni akarok.-mondta karba tett kézzel majd elfordultam tőle. Olyan lehettem mint egy ovis kislány,de egyszer csak azt vettem észre hogy megint előttem van és újra ránéztem ,pedig nem akartam ,de ez valami ösztönös dolog volt nálam . Félre bólintott fejjel néztem rá kicsit értetlenül várva a válaszát . Idegesen beletúrt a hajába. Majd...
-Lehetőség szerint fésülködj meg és tedd rendbe magad. Te virágárus lány...-mondta újra ridegen ,én meg olyan ideges lettem rá,hogy majdnem neki vágtam a lámpámat ,de szerencséje volt mert pont becsukta az ajtót.
Na jó ebből elég ,kidobáltam az ablakon minden masnis és cuki dolgaim ,hallottam hogy jön fel ,de 'sajna' nem tud bejönni mert zárva volt az ajtóm ás csak kiabált velem . Miközben én nevetve dobáltam ki a cuccaim. Majd a sajátjaimat összepakoltam ,és egy önelégült mosoly keretében néztem a bőröndömre.
Ők meg csak dörömböltek az ajtómon ,és csak nevettem rajtuk nekem többé nem parancsol ez a tuskó.
Mikor hirtelen kinyitottam az ajtót ,idegesen meredt rá ,de egy idő után már a bőröndömet bámulta  és értetlenül nézett rám . Damon részéről egy biztató mosolyt kapta majd ő levonult a lépcsőn.......
-Mit csinálsz ?-kérdezte Dim ,én meg először szemtelenül vállat vontam mint egy tini fruska akit nem érdekel semmi  és azt hiszem ez így is volt mert nem érdekelt semmi és senki még ő sem .
-Szeretnék a veled szembelévő lakásba költözni,és beosztani hogy mikor taníts mivel a papa kifizeti nekem ezt a részét sőt a te részedet is ,és tudom hogy megvettél,de végül is itt leszek csak szomszédok leszünk és egy rendes tanár diák viszony alakul ki köztünk.-közöltem a tényeket,de nem igazán fogta fel úgy érzem és azt is érzem hogy ez még hosszú menet lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése